Augusztusban vannak napok, amikor a falu két részre szakad. Az egyik fele a parton van, a másik a hűvös házakban. Délelőtt még mindenki kint van. A strandra már korán leérnek az emberek, mielőtt a nap túl magasra kerülne. A homok lassan megtelik törölközőkkel és napernyőkkel. A gyerekek egy ideig ki sem jönnek a vízből, aztán mégis visszafutnak a partra, hogy néhány perc múlva újra belecsobbanjanak. A vízben úsznak, matracon lebegnek, labdát kergetnek. Az idősebbek a sekély vízben állva beszélgetnek. Valaki zenét hallgat a telefonjáról, mások innivalót és gyümölcsöt vesznek elő táskáikból.
A part fölött álló házakból mindent hallani. A gyerekek kiabálását, a robogókat, a motorcsónakok távoli zaját, egy-egy nevetést. A tenger morajlása összekeveredik az utcák hangjaival.
Dél körül azonban megváltozik a falu. A nap ugyanott áll az égen, mintha elfelejtett volna továbbmenni. A házak falai visszaverik a meleget, a kövek égetik a talpat, és még a levegő sem mozdul. A faluból lassan eltűnnek az emberek, aki csak teheti, hazamegy. Az ablakokat becsukják, a redőnyöket leengedik. A függönyök mögött sötét szobák maradnak, amelyekben néha csak egy ventilátor vagy a klíma zúgása hallatszik. Mintha az egész falu elbújna a nap elől.
Én is becsukom a spalettákat. A cicák már megtalálták a leghűvösebb helyet a házban. Jancsi a kőpadlón fekszik, Mézi pedig a fürdőszoba ajtaja előtt terül el. Nem csinálok semmit. Olvasni próbálok, de néhány oldal után becsukom a könyvet. A horgolótű a kezemben van, de nem dolgozom.
A falu elcsendesedik. Néha egy robogó hangja töri meg a csendet. Valahol egy tányér csörren. Egy kutya ugat kettőt, aztán ő is elhallgat. A tenger is hallatszik. Egy motorcsónak, egy sirály, egy távoli kiáltás. Mintha a part és a szoba között csak egy vékony fal lenne.
Délután Teresa küld egy üzenetet: Este lent leszünk.
Napnyugta után lassan kinyílnak a spaletták. Az első ajtó kinyílik, aztán a második. Egy szék kerül ki az utcára, majd még egy. Valaki végigtolja az asztalt a járdán. A házakból tányérok, poharak, üvegek kerülnek elő. A falu újra megtelik. Aki egész nap a hűvös szobában volt, most kiül az ajtó elé. A gyerekek újra bicikliznek, valaki rádiót kapcsol. Teresa már hangosan mesél valamit, Matteo nevet. Teresa integet, amikor meglát.
– Na végre!
Leülök mellé.
– Hol van Giuseppe? – kérdezi valaki. Senki nem válaszol.
Giuseppe minden este ott szokott lenni. Ugyanazon a széken ül a háza előtt, ugyanazzal a pohárral a kezében, és általában akkor is megszólal, amikor senki nem kérdezte.
– Lehet, hogy később jön – mondja Matteo. A beszélgetés megy tovább, de valahogy mindenki többször néz a ház felé. Tíz perc múlva Teresa feláll.
– Megnézem.
– Menjek veled? – kérdezem.
– Nem kell. – Mégis együtt indulunk. Giuseppe ajtaja zárva van. Teresa kopog. Semmi. Újra kopog. Most már erősebben. Végül egy idősebb asszony nyit ajtót a szomszéd lakásból.
– Már hívtam az orvost – mondja. – Délután rosszul lett. A nagy meleg megviselte.
Teresa arca egy pillanat alatt megváltozik.
– Nagy a baj?
– Nem tudom. Az orvos bent van nála.
Visszamegyünk az utcára. Senki nem kérdez semmit. Amikor meglátjuk a közeledő orvost, mindenki egyszerre kezd beszélni. Giuseppe rosszul lett, de az orvos szerint nincs komoly baj. Pihennie kell, innia, és néhány napig nem ülhet ki estére. Amikor ezt meghalljuk, valaki bort nyit, Matteo bekapcsolja újra a rádiót. Teresa pedig leül mellém.
– Holnap azért meglátogatjuk. – Bólintok.
Az utcán lassan újraindul a beszélgetés. Furcsa, hogy napközben mindenki elbújik a meleg elől, este pedig ugyanazok az emberek visszatérnek az utcára, mintha az egész nap csak arra szolgált volna, hogy legyen miről beszélniük.
A part felől még mindig hallatszik a tenger. A strandolók csomagolnak, egy gyerek még utoljára beszalad a vízbe. A falu egyik fele lassan hazafelé tart, a másik pedig még sokáig kint marad.
Én pedig arra gondolok, hogy talán azért szeretem ezeket az estéket, mert napközben mindenki bezárkózik, este viszont kinyílnak az ajtók.
Korábbi történetek:
1. Citromliget
2. Catania
3. Húsvét
4. Tavasz
5. Pünkösd
6. Vakáció
7. Piacnap
